A Randi Estélye

Bementünk egy szórakozóhelyre...és hát..el ne felejtsem, hogy milyen udvarias voltam, amikor kinyitottam előtte az ajtót. Aztán ez történt:

-Kérsz valamit inni? Kérdeztem tőle, és reméltem, hogy olcsót fog választani, mert sajnos csak 500 Ft volt nálam.

-Egy sört szeretnék! Válaszolta "félő" hangon. Megvettem neki a sört, és beljebb mentünk. Leültünk egy asztalhoz, és elkezdtünk beszélgetni. De előtte, még két dolgon is megakadt a szemem. A hátam mögött egy Szerelmespár volt, akik éppen csókolóztak. A másik dolog, pedig az a szép narancssárga, vagy krémszínű felsője volt. Jah..és volt egy harmadik is..azok a szép kék szemei, amikben csak úgy elvesztem. Ő is szépnek találta a barna szemeimet. A témáink, átlagosak voltak. Bár nem tudom, hogy miért, de az Interneten valahogy jobban ment a beszélgetés. Alig tudtunk egymáshoz szólni, és akkor valami megtörte a csendet.

-Kérhetek tőled egy szál cigarettát? Hiszen tudtam, hogy Elena cigizik, és gondoltam van is nála pár szál. Elővette a KÉK BOND dobozát, ami majdnem tele is volt. És végre tudtunk beszélgetni.

-Ne haragudj, de ki kell mennem a mosdóba....Mondta Elena..
-Semmi baj, addig berakok 3 zenét a zenegépbe. Válaszoltam neki.

Amikor visszajött a mosdóból, Na egy pillanat...Azt azért tudni kell, hogy azon az estén sokszor elment oda.
De hát..naaah..megesik...lehet, hogy a sör hibája volt...de lehet azért, mert izgult is...
Megtudtam, hogy melyek a kedvenc filmjei...és az igazat megvallva, sok volt bennünk a közös.
Csak már azt nem tudom, hogy ő mit tudott meg rólam??
Mi tetszett meg neki bennem??
Talán az, hogy milyen kedves aranyos, és figyelmes voltam?
Hát..de már mindegy..egyszer úgyis elmondja.
Miután megitta a sört, még egy kicsit beszélgettünk.közelebb is mertem már akkor ülni hozzá...és talán, még a kezét is megfogtam....de már nem nagyon emlékszem...amikor megitta a sört, letettem a bárpultra a sörösüveget...és kimentünk az utcára. És ha hiszitek, ha nem, megfoghattam a kezét....annyira törékeny volt, meg minden...Szinte az egész utat végigbeszéltünk.
Elkísértem egészen a postáig. Nem tudtam elengedni a kezét...de hát..muszáj volt. Azért, mert megcsörrent a telefonom...
Ekkor mondta Elena, hogy most már haza kellene mennem....Én, meg szót fogadtam neki...mertem volna mást mondani?? Mondjuk azt, hogy nem?
-Majd hétfőn találkozunk Stefan!
-Rendben
Búcsút vettünk egymástól...és siettem a vonathoz...még szaladnom is kellett, hogy elérjem.
És még el kell, hogy mondjam, Ez volt életem legszebb napja, mikor megismertem őt!

Folyt. Köv...

Robi :)

Sziasztok :)

Hát lesz egy kis változatosság.. a szereplőkkel kapcsolatban... :) Mint azt láthatjátok, nagy vámpírnaplók FAN vagyok, és hát úgy gondoltam, hogy érdekesebb lenne, ha a szereplők, mondjuk..Elena, Stefan...stb..lennének :) De ugyanazzal a történettel, amit eddig folytattam..Szerintem, így sokkal izgalmasabb less... Bele tudjátok magatokat élni az egész történetbe ! :)

Jó Olvasást ! :)

Robi :)

Egy Angyali Mosoly

Szóval! Mikor hazaértem, elmeséltem édesanyámnak, hogy milyen gyönyörű lányt láttam. Most, csak azzal tudtam foglalkozni, hogy megismerjem Elenát. Bekapcsoltam a számítógépem, felmentem a legnagyobb közösségi oldalra, szerintem ismeritek, mert már minden ember ráharapott...beleértve engem is. Megnéztem, az egyik ismerősömnél, hogy ismeri-e Elenát. Volt két találat, és szerencsémre ott volt Ő. Mint egy földre szállt angyal. Nagyon féltem attól, ha írok neki , vagy ha megjelölném ismerősként..vajon mit szólna hozzá?? Mert hát..ő vékony volt..csinos..és még sorolhatnám...De nekem akkor is ő kellett. Azért még aludtam rá egy napot és bátorságot vettem magamon, és írtam neki egy üzenetet..Visszatérve oda, hogy ő milyen volt, és én...azért kicsit voltak különbségek kettőnk között...mondhatni súlyban is...és attól tartottam, hogy nem fog olyannak elfogadni, amilyen vagyok! Akkor biztosan összetört volna a szivem. De elmondom nektek, hogy nem így alakult. Először, csak szépen lassan..megismerkedtünk. November, vagy december környékén lehetett... Akkor kezdtünk el úgy igazán összeismerkedni. Persze, még mindig az interneten, és azért, mert igenis féltem, ha a valóságban meglát, mi lett volna. De időről időre...kezdett elmúlni a félelmem... És tudjátok, hogy miért?..Mert Ő másabb volt mint a többi lány. Ő már az interneten keresztül is észrevette, hogy mennyire kedves vagyok, illetve, ha szabad ilyet írnom, még "cuki" is voltam :) Szerettem volna minél hamarabb találkozni vele...Mármint Elenával! Ha jól emlékszem, akkor karácsony lehetett...vagy január...Igen! Az ünnepnek vége volt, és megbeszéltünk egy randevút...ami 2011 február 4.-én meg is született...Eddig minden szép és jó :) Azután, még tovább beszélgettünk, és elmondta nekem, hogy mennyire megkedvelt. Ennek nagyon örültem, de én már szerettem őt. Biztosan Furcsának találjátok, hogy hogyan tudtam belé szerelmes lenni, az interneten keresztül...hát...ez vagyok én :) Még azt is elmondta, hogy fáj az ujja. Mondtam neki, hogy majd adok rá egy puszit, ha találkozunk...megtudtam tőle még azt is, hogy pénzügyön tanul az iskolájában...gondoltam akkor magamba, hogy akkor nagyon jó lehet matematikából....De nem a matematika érdekelt :) Hanem csakis Ő... Elena Gilbert.
Gyorsan teltek a hónapok, és eljött a nagy nap... A találkozónk, vagy ahogy ti mondanátok, a randi napja :).
Alig vártam, hogy láthassam. Háromnegyed 5-körül fogunk találkozni. Nem tudom hirtelen, hogy mit is vegyek fel magamra... Felvettem a FILA felsőmet...és egy farmert..és már indultam is a vonathoz :) Csak a hajammal nem tudtam mit kezdeni...De már az sem érdekelt..vagy elfogad így, vagy nem... mikor felszálltam a vonatra, és mikor már ott ültem a kabinba...a szívem, csak úgy zakatolt, és csak zakatolt...mondtam neki, hogy az állomáson ott van a körpad, hogy oda menjen, mert nem szerettem volna összefutni az ex barátnőmmel...mikor beért a vonat, megláttam Elenát rögtön tudtam, hogy ő az igazi!  Leszálltam a vonatról, persze..közbe mosolyogtam..., és köszöntünk egymásnak. És tudjátok, hogy mi volt hozzá az első kérdésem?
-Hogy van az ujjad? Erre ő talán azt felelte, mert már nem emlékszem pontosan...
-Még egy kicsit fáj, de köszi jól van. :)
Na és ekkor láttam egy gyönyörű szép nagy mosolyt az arcán. Szerintem, tetszett neki, hogy ilyen figyelmes vagyok. De azt az angyali mosolyt soha az életbe nem fogom tudni elfelejteni.

A Megmutatkozás

Igaz Történet Alapján írok :)


I. Fejezet

A Megmutatkozás

Az emberek néhányan azt gondolják, hogy én egy önző "átlagos" fiú vagyok. De nincs igazuk. Csak barátokra vágytam, hiszen nagyon magányos voltam. Hiába megkaptam mindent, akkor is hiányzott valami, vagy valaki az életemből. Nem is tudom, hogy hol kezdjem el, ezért inkább máris előreugrok a 19 éves énemhez. Szóval....akkor kezdtem el élni csak igazán. Átiratkoztam egy nappali tagozatos iskolból, egy esti Gimnáziumba. Ott nagyon megtetszett minden. Főként az, hogy csak egy hétben, kétszer kellett bejárni. A barátokkal is sok időt tudtam tölteni. Az ex barátnőmről, nem igazán szeretnék említést tenni, mivel az a kapcsolat, nem is volt igazi szerelem.  Semit sem éreztem iránta. Csak az a baj, hogy nagyon nehéz megtalálni az igazit, akivel egy életen át együtt lehettek. Októberben kezdtem el járni véglegesen az esti tagozatra. Bevallom, hogy volt ott pár szép lány, de...jajj... egyik se volt olyan gyönyörű, mit Ő. Egy napon, mikor a vasútállomás....ha most azt mondanám, h a peronján álltunk, akkor hazudnék. Szóval... a forgalmi iroda előtt álltam két ismerősömmel. És mikor megláttam azt a lányt, rögtön beleszerettem. A szememet nem tudtam levenni róla. Gyönyörű kék szemei voltak, és csak úgy ragyogott az éjszakában. Barna hajába, kapkodott alágy szellő. Arca pedig fehér volt, mint a frissen esett hó. Egyszerűen, nem tudtam őt kiverni a fejemből. De visszatérve az állomásos jelenetre, ahol az a lány majdnem leszedte az ismerősöm fejét, mivel lógott neki, egy doboz cigarettával.  Mindenkitől, csak kéregetett. És aztán...ez jött ki ebből...már a beszédükre nem nagyon emlékszem, de megpróbálom a figyelmeteket felkelteni!
-Szia! Mi a helyzet a cigimmel? Tudod, hogy még mindig lógsz nekem egy dobozzal!!...
A lány próvált volna vele kedves lenni..de Matt-et csak utáni lehetett. Én is csak azért lógtam vele, mert valahogy, és valamiért biztonságban éreztem magam mellette.
-Szia! -Hát..most nincs pénzem...de ha lessz, akkor vissza adom neked...Ígérem. Válaszolta.
Szerintem, ez nem volt túlságosan meggyőző a láy számára, mert a pali csak ígért, de nem tartotta be. ami igen nagy hiba. Amikor beért a vonat az állomásra, az a lány, akinek még mindig nem tudtam meg a nevét, ott ment el előttem. Na és akkor valami olyat éreztem, mint még soha azelőtt. A Szívem olyan hevesen kalapált, hogy majd ki ugrott a helyéről. Gondoltam, hogy megkérdezem már az ismerősömet, hogy hívják azt a lányt. De ő csak annyit mondott. 
-Elenának...-Sajnálom, de a vezetéknevét nem tudom. Válaszolta olyan furcsa hangon...mintha...szerelmes lett volna belé...bár nekem elmondta, hogy jó lenne barátnőjének...na de azért ez még viccnek is rossz volt.
-Értem! -Hát..sebaj..tudod, van internet, majd megkeresem. 
-Esetleg még annyit tudsz, hogy hol lakik? Egy kicsit kíváncsiskodtam! :)
Tudta, hogy hol, de ne haragudjatok kedves olvasók, de ezt nem oszthatom meg veletek.
Én ezt a kisregényemet, azért kezdtem most el írni, hogy hátha vissza tudom egy olyan embernek nyerni a bizalmát, aki régen nagyon szeretett engem.

Folytatás Holnap :)