Egy Angyali Mosoly

Szóval! Mikor hazaértem, elmeséltem édesanyámnak, hogy milyen gyönyörű lányt láttam. Most, csak azzal tudtam foglalkozni, hogy megismerjem Elenát. Bekapcsoltam a számítógépem, felmentem a legnagyobb közösségi oldalra, szerintem ismeritek, mert már minden ember ráharapott...beleértve engem is. Megnéztem, az egyik ismerősömnél, hogy ismeri-e Elenát. Volt két találat, és szerencsémre ott volt Ő. Mint egy földre szállt angyal. Nagyon féltem attól, ha írok neki , vagy ha megjelölném ismerősként..vajon mit szólna hozzá?? Mert hát..ő vékony volt..csinos..és még sorolhatnám...De nekem akkor is ő kellett. Azért még aludtam rá egy napot és bátorságot vettem magamon, és írtam neki egy üzenetet..Visszatérve oda, hogy ő milyen volt, és én...azért kicsit voltak különbségek kettőnk között...mondhatni súlyban is...és attól tartottam, hogy nem fog olyannak elfogadni, amilyen vagyok! Akkor biztosan összetört volna a szivem. De elmondom nektek, hogy nem így alakult. Először, csak szépen lassan..megismerkedtünk. November, vagy december környékén lehetett... Akkor kezdtünk el úgy igazán összeismerkedni. Persze, még mindig az interneten, és azért, mert igenis féltem, ha a valóságban meglát, mi lett volna. De időről időre...kezdett elmúlni a félelmem... És tudjátok, hogy miért?..Mert Ő másabb volt mint a többi lány. Ő már az interneten keresztül is észrevette, hogy mennyire kedves vagyok, illetve, ha szabad ilyet írnom, még "cuki" is voltam :) Szerettem volna minél hamarabb találkozni vele...Mármint Elenával! Ha jól emlékszem, akkor karácsony lehetett...vagy január...Igen! Az ünnepnek vége volt, és megbeszéltünk egy randevút...ami 2011 február 4.-én meg is született...Eddig minden szép és jó :) Azután, még tovább beszélgettünk, és elmondta nekem, hogy mennyire megkedvelt. Ennek nagyon örültem, de én már szerettem őt. Biztosan Furcsának találjátok, hogy hogyan tudtam belé szerelmes lenni, az interneten keresztül...hát...ez vagyok én :) Még azt is elmondta, hogy fáj az ujja. Mondtam neki, hogy majd adok rá egy puszit, ha találkozunk...megtudtam tőle még azt is, hogy pénzügyön tanul az iskolájában...gondoltam akkor magamba, hogy akkor nagyon jó lehet matematikából....De nem a matematika érdekelt :) Hanem csakis Ő... Elena Gilbert.
Gyorsan teltek a hónapok, és eljött a nagy nap... A találkozónk, vagy ahogy ti mondanátok, a randi napja :).
Alig vártam, hogy láthassam. Háromnegyed 5-körül fogunk találkozni. Nem tudom hirtelen, hogy mit is vegyek fel magamra... Felvettem a FILA felsőmet...és egy farmert..és már indultam is a vonathoz :) Csak a hajammal nem tudtam mit kezdeni...De már az sem érdekelt..vagy elfogad így, vagy nem... mikor felszálltam a vonatra, és mikor már ott ültem a kabinba...a szívem, csak úgy zakatolt, és csak zakatolt...mondtam neki, hogy az állomáson ott van a körpad, hogy oda menjen, mert nem szerettem volna összefutni az ex barátnőmmel...mikor beért a vonat, megláttam Elenát rögtön tudtam, hogy ő az igazi!  Leszálltam a vonatról, persze..közbe mosolyogtam..., és köszöntünk egymásnak. És tudjátok, hogy mi volt hozzá az első kérdésem?
-Hogy van az ujjad? Erre ő talán azt felelte, mert már nem emlékszem pontosan...
-Még egy kicsit fáj, de köszi jól van. :)
Na és ekkor láttam egy gyönyörű szép nagy mosolyt az arcán. Szerintem, tetszett neki, hogy ilyen figyelmes vagyok. De azt az angyali mosolyt soha az életbe nem fogom tudni elfelejteni.