A Megmutatkozás

Igaz Történet Alapján írok :)


I. Fejezet

A Megmutatkozás

Az emberek néhányan azt gondolják, hogy én egy önző "átlagos" fiú vagyok. De nincs igazuk. Csak barátokra vágytam, hiszen nagyon magányos voltam. Hiába megkaptam mindent, akkor is hiányzott valami, vagy valaki az életemből. Nem is tudom, hogy hol kezdjem el, ezért inkább máris előreugrok a 19 éves énemhez. Szóval....akkor kezdtem el élni csak igazán. Átiratkoztam egy nappali tagozatos iskolból, egy esti Gimnáziumba. Ott nagyon megtetszett minden. Főként az, hogy csak egy hétben, kétszer kellett bejárni. A barátokkal is sok időt tudtam tölteni. Az ex barátnőmről, nem igazán szeretnék említést tenni, mivel az a kapcsolat, nem is volt igazi szerelem.  Semit sem éreztem iránta. Csak az a baj, hogy nagyon nehéz megtalálni az igazit, akivel egy életen át együtt lehettek. Októberben kezdtem el járni véglegesen az esti tagozatra. Bevallom, hogy volt ott pár szép lány, de...jajj... egyik se volt olyan gyönyörű, mit Ő. Egy napon, mikor a vasútállomás....ha most azt mondanám, h a peronján álltunk, akkor hazudnék. Szóval... a forgalmi iroda előtt álltam két ismerősömmel. És mikor megláttam azt a lányt, rögtön beleszerettem. A szememet nem tudtam levenni róla. Gyönyörű kék szemei voltak, és csak úgy ragyogott az éjszakában. Barna hajába, kapkodott alágy szellő. Arca pedig fehér volt, mint a frissen esett hó. Egyszerűen, nem tudtam őt kiverni a fejemből. De visszatérve az állomásos jelenetre, ahol az a lány majdnem leszedte az ismerősöm fejét, mivel lógott neki, egy doboz cigarettával.  Mindenkitől, csak kéregetett. És aztán...ez jött ki ebből...már a beszédükre nem nagyon emlékszem, de megpróbálom a figyelmeteket felkelteni!
-Szia! Mi a helyzet a cigimmel? Tudod, hogy még mindig lógsz nekem egy dobozzal!!...
A lány próvált volna vele kedves lenni..de Matt-et csak utáni lehetett. Én is csak azért lógtam vele, mert valahogy, és valamiért biztonságban éreztem magam mellette.
-Szia! -Hát..most nincs pénzem...de ha lessz, akkor vissza adom neked...Ígérem. Válaszolta.
Szerintem, ez nem volt túlságosan meggyőző a láy számára, mert a pali csak ígért, de nem tartotta be. ami igen nagy hiba. Amikor beért a vonat az állomásra, az a lány, akinek még mindig nem tudtam meg a nevét, ott ment el előttem. Na és akkor valami olyat éreztem, mint még soha azelőtt. A Szívem olyan hevesen kalapált, hogy majd ki ugrott a helyéről. Gondoltam, hogy megkérdezem már az ismerősömet, hogy hívják azt a lányt. De ő csak annyit mondott. 
-Elenának...-Sajnálom, de a vezetéknevét nem tudom. Válaszolta olyan furcsa hangon...mintha...szerelmes lett volna belé...bár nekem elmondta, hogy jó lenne barátnőjének...na de azért ez még viccnek is rossz volt.
-Értem! -Hát..sebaj..tudod, van internet, majd megkeresem. 
-Esetleg még annyit tudsz, hogy hol lakik? Egy kicsit kíváncsiskodtam! :)
Tudta, hogy hol, de ne haragudjatok kedves olvasók, de ezt nem oszthatom meg veletek.
Én ezt a kisregényemet, azért kezdtem most el írni, hogy hátha vissza tudom egy olyan embernek nyerni a bizalmát, aki régen nagyon szeretett engem.

Folytatás Holnap :)